A 13 sugár és a Síkok
november 9., csütörtök
Cobra magyarázata szerint az Univerzum a Forrás (az Abszolútum alapelve) és annak logikai ellentéte, az Elsődleges Anomália (véletlenszerűség, értelmetlenség) közötti kölcsönhatás eredménye. A Forrás azért avatkozik be az Univerzumba, hogy helyrehozza, gyógyítsa és újra összekapcsolja önmagával, az Isteni akarat felhasználásával, de erejét korlátozza a rendellenesség, az anomália.
Az Univerzum különböző síkokba rendezte önmagát, amelyek különféle halmazállapotok. A síkok a Forrás jelenlétének és az anomáliának különböző arányait fejezik ki. A legfelső síkokat szinte teljes egészében a Forrás itatja át és minél lejjebb haladunk, annál több az anomália. A Forrás akarata az Univerzumban 12 sugaras szervezett és harmonikus sorozatként nyilvánul meg.
A 13. központi sugár a Forrás akarata, a többi 12 pedig a következő (Cobra nyomán):
1 fehér/neonkék - akarat
2 rózsaszín - szeretet
3 világoskék - kreatív intelligencia
4 gyöngyház fehér - harmónia
5 topázkék - konkrét tudás
6 rubinvörös - idealizmus
7 ibolya - manifesztáció
8 barnás rózsaszín - Isteni kegyelem
9 szürkés kék/lila - lángelme
10 opálfehér - integráció
11 ibolyakék - dimenziók közötti kapcsolat
12 akvamarinkék - abszolút pozitivitás
Rájöttem, hogy kapcsolatot tudunk teremteni a sugarakkal a nekik megfelelő színű láng vagy Fény felhasználásával. Valószínűleg már ismeritek a 7. sugarat, az Ibolyalángot és a 10. sugarat, az AN Fehér Tüzét. Pontosan így tudjuk felhasználni az összes többi sugarat is.
Ezek a sugarak a 12 csillagjegy eredeti őstípusai (archetípus). Azonban a Fátyol eltorzítja a sugarak energiáit, ahogy a Földre érnek, így legtöbben torzított, negatívabb változatban tapasztalják meg őket. Ezen úgy tudunk segíteni, ha kapcsolódunk az eredeti, pozitív archetípusokhoz. Ez a 12 őstípus Univerzum szerte jelen van. Minden egyes csillagkép és csillagrendszer egy konkrét sugarat horgonyoz le, noha mindegyik sugár minden egyes naprendszerben is jelen van. Ez egy nagyon jól szervezett és bonyolult fraktálrendszer. Például, a jól ismert 12 csillagképünk a 12 sugarat közvetíti, míg más csillagképek a galaxis más részeiben közvetítik őket. A mi Naprendszerünk a második sugarat horgonyozza le, vagyis itt ez a domináns sugár és ugyanakkor az összes sugár jelen van e Naprendszerben, melyeket a különböző bolygók horgonyoznak le. Ugyanez a fraktálrendszer megtalálható minden egyénben, oly módon, hogy mindenki rendelkezik egy konkrét sugárral, ami az ő uralkodó energiája, miközben mind a 12 sugár is jelen van mindenkiben. A lélekcsaládok is ily módon szerveződnek a lélektárs csoportokkal, vagyis 12 olyan egyénből állnak, akik a 12 sugárnak felelnek meg.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Forrás nem egy külső tudatosság, ami valahol rajtunk kívül létezik az égben vagy egy magasabb síkon. Nem egy teremtő Isten, hanem inkább egy alapelv, az eredeti alapelv, minden létező eredeti oka. Nem igazán tudjuk leírni, de mindenhol ott van és az ő inkarnációi vagyunk, mivel Ő a mi legmélyebb, legtisztább alakunk.
Minél magasabb a sík, annál kevésbé differenciálódott, annál rugalmasabb, egységesebb, összefüggőbb és harmonikusabb. Más szavakkal: minél kevesebb az anomália, annál jobban tükrözi a teremtés az Egységet. Tehát valóban mindannyian a Fény Egy jelenléte vagyunk a magasabb síkokon. Ott fönt megtaláljuk a Felsőbb Énjeink legmagasabb összetevőit, melyek valójában mind egy összefüggő és szervezett egészet alkotnak, így ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az én Felsőbb Énem vagy a te Felsőbb Éned, azt mondhatjuk, hogy ez a mi Felsőbb Énünk.
Amikor elindulunk egy kicsit lefelé a síkokon, vagyis ahogy kissé sűrűsödik az anyag, ez az egységes egész differenciálódni kezd, és egyre több alkotó részt különböztethetünk meg, amelyek még mindig összetartó és harmonikus egészként épülnek fel.
Láthatjuk, hogy a Felsőbb Ének a 12 sugarat testesítik meg, ezek esszenciái, tehát mindegyik sugarat egy adott arkangyal testesíti meg, amint korábban láthattuk.
A különböző Felsőbb Ének ennek a 12 sugárnak a megtestesítői, esszenciái, minden egyes sugarat egy konkrét Arkangyal testesít meg, ahogy azt már korábban láthattuk, a 7. sugarat Zadkiel, a 10. sugarat pedig Metatron Arkangyal testesíti meg. Itt érthetjük meg, hogy St. Germain Felsőbb Énje is a 7. sugár megtestesítője. Ez a két sugár vált leginkább ismertté és ezt használják gyakrabban ezen a bolygón, mivel szükség van rájuk az átalakító tulajdonságaik miatt, mert a bolygó megtisztulásának folyamatában vagyunk. (Többek között a 2., 8. és 9. sugárnak is erős gyógyító és átalakító tulajdonságai vannak.)
A Forrás inkarnációiként arra kérnek minket, hogy ebbe a valóságba horgonyozzuk le a sugarakat úgy, hogy használjuk őket az életünkben és a bolygó számára, bármilyen vezettetést is érzünk, hogy segítsünk meggyógyítani és harmonikus egésszé újjászervezni ezt a világot.
Ahogy még lejjebb haladunk a síkokon, minden fokozatosan szétválik. Most Annie Besant leírását fogom idézni a mentálsíkról az "Az ember és testei" című könyvéből, ami azt hiszem, nagyon fontos ennek az alapelvnek a megértéséhez. A mentálsík az a sík, ahol a Felsőbb Én és az alacsonyabb én/személyiség közötti elkülönülés megtörténik, ahol a magasabb mentális lény rész a Felsőbb Én része, az alacsonyabb mentális lény rész pedig a személyiség része.
"[A mentáltest], akár az asztráltest, nem válik formájában és jellegzetességeiben az ember meghatározott megszemélyesítőjévé, amikor az asztrális és fizikai testtel kapcsolatban működik. Ovális alakú, tojásdad. Természetesen áthatja a fizikai és az asztráltestet és ahogy fejlődik, sugárzó közeggel veszi körül, mely – mint már mondtam – egyre nagyobb lesz az értelmi fejlődés növekedésével. Szükségtelen elmondani, hogy ez a tojásdad forma nagyon szép és ragyogó dologgá válik, ahogy az ember fejleszti elméje magasabb képességeit az asztrális látás számára láthatatlan, de az elme világába tartozó magasabb látással tisztán látható. Ahogy a fizikai világban élő átlagember nem lát semmit az asztrális világból - bár az körülveszi - míg meg nem nyílnak az asztrális érzékei, úgy nem lát semmit az elme világából az az ember, akinek csupán fizikai és asztrális érzékei aktívak - noha azok minden oldalról körülveszik - hacsak meg nem nyílnak a mentális érzékei is.”
Az elme világához tartozó intenzív érzékek nagyon különböznek az általunk ismert érzékektől. Maga az „érzékek” szó valójában helytelen elnevezés, mert inkább mentális „értelemről” kellene beszélnünk. Az elme úgy érintkezik saját világának dolgaival, mintha közvetlenül annak egész felülete fölött lenne. Nincsenek külön szervek a látás, hallás, tapintás, ízlelés és szaglás számára. Azok a rezgések, melyek itt különálló érzékszerveken keresztül jutnak el hozzánk, abban a világban akkor idézik elő ezeket a sajátosságokat, amint kapcsolatba kerülnek az elmével. A mentáltesthez mindezek ugyanabban az időben jutnak el és végig tudatában van mindannak, ami egyáltalán képes hatással lenni rá.
Nem könnyű szavakba önteni, hogy az értelem hogyan képes zavartalanul befogadni a benyomások összességét. Talán úgy írható le a legjobban, hogy ha egy képzett hallgató átmegy abba a régióba és ott kommunikál egy másik hallgatóval, az elme a beszédében egyszerre beszél színnel, hanggal és formával, így a teljes gondolatot színes, zenei képként továbbítja ahelyett, hogy csak a teljes kép töredékét mutatná meg, amit mi itt az általunk szavaknak nevezett szimbólumokkal teszünk. Talán néhány olvasó hallott már olyan ősi könyvekről, amelyeket a nagy Beavatottak írtak szín-nyelven, az Istenek nyelvén. Ezt a nyelvet sok csélá (Az okkult hagyományban az olyan szellemi tanítvány megjelölése, aki már bizonyos előrehaladást ért el a szellemi fejlődésben - szerk.) ismeri. Ami a formáját és színét illeti, a mentális világ „nyelvéből” vették, melyben egyetlen gondolat rezgései formát, színt és hangot hoznak létre. Nem arról van szó, hogy az elme gondol egy színre, vagy hangra, vagy formára; egy gondolatot gondol el, egy összetett rezgést a finom anyagban, és ez a gondolat fejezi ki önmagát mindezeken a módokon a rezgések alapján. Az elme világ anyaga folyamatosan olyan rezgésekbe kerül, amelyek ezeket a színeket, hangokat, formákat szülik; és ha egy ember az asztráltól és a fizikaitól eltekintve működik az elme testében, akkor teljesen megszabadul érzékszerveinek korlátai alól, minden pillanatban fogékony minden olyan rezgésre, amely az alsóbb világokban különállónak és különbözőnek tüntetné fel magát a többi rezgéstől."
A mentáltest, bár általában tojás alakú, tetszés szerinti formát képes felvenni, ha az ember rendelkezik elegendő fejlettséggel és hozzáértéssel ezen a síkon. A mentáltestnek, mint a fizikainál sokkal kevésbé differenciált és rugalmasabb formának ez a leírása segíteni megérteni, hogy a felette lévő magasabb síkokon hogyan lehet még egységesebb és rugalmasabb minden. Felsőbb énünk nem hasonlít egy különleges humanoid testre, inkább a formák világán túlmutató Fény jelenléte jellemzi. Így amikor azt mondjuk, hogy a Fény lényei vagyunk, annak ebben az értelemben szó szerinti jelentése van.
Általában a Csillagmagok - magasabb síkokról érkezett lelkek, akik lejöttek az alacsonyabb síkokra - sokkal fejlettebb magasabb testekkel rendelkeznek, de időnként kevésbé értenek a fizikai világhoz. Ez tükröződik abban, hogy sok Fénymunkás az átlagembernél sokkal mélyrehatóbb és tisztább mentális megértéssel, elgondolással és asztrális vágyakozással rendelkezik, de ezeket gyakran nem tudja lehozni a fizikai valóságba. Ez elsősorban annak köszönhető, mert ezen a bolygón az éteri és plazma síkok nagyon fertőzöttek sötétséggel, amely feltartóztatja a megnyilvánulást a fizikai sík felé vezető útja során. Itt elengedhetetlen, hogy az összes síkon erős fegyelemmel rendelkezzünk a megtisztulás és az erkölcs irányában és ragaszkodjunk a teremtés manifesztációs folyamatához az egymást követő összes síkon fentről lefelé haladva.
Az emberiség nagy része - a nem Csillagmag lelkek - az alacsonyabb síkokból fölfelé fejlődött. Láthatjuk az emberiség történelmén keresztül, hogy a Fényerők segítségének és ösztönzésének köszönhetően az emberi társadalom fokozatosan megtanult különféle testeket fejleszteni. Az asztráltestnek az 1700-as évek végén volt a fő áttörése az olyan erkölcsi alapelvek megteremtésével, mint az emberi jogok és számos nemzet alkotmányának nyilatkozata, amelyek főként Szent Germainnak köszönhetők. Később az 1800-as évek vége felé a mentáltest nagyobb fejlődése következett be az ipari forradalomnak és az eredeti teozófiai tanításoknak köszönhetően. Bár a Cabal folyamatosan zavart keltett és megpróbálta a folyamatokat eltéríteni, ennek ellenére világos és egyértelmű fejlődés történt.
Jelenleg planetáris szinten a következő sík felé tartunk, amely a mentális membránon halad keresztül a Felsőbb Én síkjaira, ami a legnagyobb és leghatározottabb változásokat fogja előidézni. Ez a legfontosabb átmenet, amely megszünteti az elkülönülést a bolygó alacsonyabb sötét, duális és a magasabb fény, egységes síkjai között. Fénnyel tölti fel az alacsonyabb síkokat, véget vetve a sötétségnek és az egész teremtésben a tiszta Fény valóságát fogja bevezetni. Ez a folyamat úgy írható le mint annak a hídnak a planetáris szinten való építése, amely összeköti az alacsonyabb és a magasabb síkokat. Ez az úgynevezett antakharana vagy szivárványhíd.
Minden egyes ember, aki fejleszti a saját kapcsolatát a Felsőbb Énjével, hatással van a planetáris energiamezőre és segíti ezt a folyamatot. Cobra Istennő Örvény technikája (és a szivárványörvény, amit a vasárnapi Felemelkedés meditáció során vizualizálunk) segíti ezt a folyamatot, akárcsak sok más típusú Fénymunka is. Cobra Istennő Vortex technikája (és a szivárvány örvény, amelyet a vasárnapi Felemelkedés meditációk során vizualizálunk) segíti ezt a folyamatot, valamint a Fénymunka számos más formáját.
A Fény győzelme!
Victory of the Light!
Hozzászólások